Pár napja egyik munkámhoz kerestem inspirációt és a kezembe akadtak a régi magazinok. Pontosabban nem is akadtak, hanem rám estek. Sokat gyűjtöttem össze régen. Lakberendezés, kézművesség, horgolás, kötés, varrás és az elmaradhatatlan női magazinok. Egy szép küllemű tartalmas lap igazi kincs a számomra, mivel az a kéz és szem ingere. Ráadásul a kreatív munkámban is nagy segítség egy egy darab magam ízlésére formálásban. Meg lássuk be tele vannak szuper receptekkel is és ha másért nem ezért is megtartja az ember. Igaz? A neten is sokat nézelődök, mivel rengeteg lehetőség van rá az utóbbi időben. Amikor az újságok többségét vásároltam még az internet gyerekcipőben járt. Talán ezért is olyan becsesek a számomra. Leültem nézegettem a színes címlapokat, régebbi stílusoknál megálltam nosztalgikusan, elmerengve a múlton. Sokat vásároltam a magazinokból amikor építettük a házat. Néztem új belsőépítészeti trendeket összemostam rajzokon a saját elképzeléssel és a lehetőségekkel. Vagy amikor a szebbnél szebb pulcsikat kötöttem a gyerekeknek és kinéztem a lapokból a mintákat. Persze akkor még fillérekbe kerültek a fonalak. Varrtam a ruhákat, nekik és magamnak mert voltak szabásminták és nekem késztetésem volt arra, hogy különleges dolgokat készítsek. Sok terítőt, párnát hímeztem. Mind mind ezekből készültek. Még a gyerekeimet is bevontam a kreatív ajándékok készítésébe. Így ők is a mai napig kézzel készített ajándékokat adnak a család többi tagjának, amit nagyon tudunk értékelni, hiszen tudjuk az elkészítés nem könnyű és időigényes de megéri a fáradtságot, mert egyedi ajándékokkal büszkélkedhetünk. Azonban felmerült a kérdés…
Mert lássuk be van amit évek óta nem néztem meg, mert már nem aktuális számomra a tartalom. Egyszerűen kimentek a divatból. Meg hát már felnőttek a gyerekek és mások az igényeik. Maguknak veszik a pulóvert, ami nem csoda hiszen a fonalak ára már nagyon magas és nem érdemes bajlódni vele. Horgolni nem szeretek, pedig cuki cuccokat készítenek mások belőle. Ruhákat sem varrok már, maximum javítom őket amikor megkér rá a család. Készítettem egy kávét, bekuckóztam a kedvenc fotelembe és elkezdtem átnézni őket. Leltem kincseket amiket ezer éve kerestem. Felfedeztem olyanokat amiket tudok a munkában használni és találtam szuper recepteket amiket még nem próbáltam ki. Igaz így is átalakítva tudom felhasználni, mert a glutén és laktózérzékenység gátakat szab, habár én a hagyományos recepteket is átvariálom a saját elgondolásom szerint.
Mi az amire már nincs szükségem és mit tudok kezdeni velük? Szóval nagy válogatás előtt álltam. Rá is ment egy napom de megérte! Igaz a megtervezett munkámmal nem lettem készen. Az idő nem sürgetett ráértem, így karácsony után. Szétválogattam amire szükségem volt és megkérdeztem a családomat kinek mire van szüksége. Ami érdekes tartalommal bírt azt elajándékoztam. Főleg a női magazinok okoztak osztatlan sikert! Ami már a tárolásra alkalmatlan volt és nem is érte meg megtartani azt, hogy helyet egyáltalán ne vagy hát csak részben foglaljon összekötöztem és alkalom adtán elviszem a szelektív gyűjtőbe. Ezekből készítenek papírt az illemhelyre, konyhai törlőkendőt és kéztörlőpapírokat. Az újrahasznosítás során nem szennyezem a környezetet. Tehát még egy jó pontot is kaphatok tudatos környezetvédelemből.
Először is szétválogattam, hiszen volt amit csak kivágtam és célirányosan praktikusan gondoltam tárolni. Erre megfelelők a mappák genotermekkel amikben nem gyűrődnek a cikkek és sokáig épek maradnak. Ragasztottam rájuk tartalmat jelölő címkéket. Az ép magazinokat témák szerint válogattam szét és átlátszó táskákba tettem, persze szintén megjelölve mit tartalmaz. Ezzel a keresést is könnyebbé tettem magamnak. Nem mondom… nagy munka volt de minden percét élveztem!
Nekem az első a kedvencem!
Képek forrásanyag: Pixabay.com, Pinterest.com